2015. február 27., péntek

Blogok tengerében - Egy ember, milliárd blog

Bonjour!
Ezúttal egy cikkel érkeztem, amelyet már régebb óta tervezgetek, de még sosem vettem rá magam, hogy megírjam. A napokban lebetegedtem, de mi másra is szolgálna az így keletkezett szabadidőm, mint egy régóta tervezgetett cikk megírására. Kevés az olyan téma, amelyet még nem boncolgatott egy blogger sem, így gondolom ezzel is találkozhatott már pár ember, azonban be kell vallanom én még nem és remélem ezzel nem én vagyok így egyedül. 
A címből kicsit nehézkesen, de le lehetett szűrni, hogy mire szeretnék kilyukadni. Igen emberek, a temérdeknyi blogra, amelyet az írók/ szerkesztők félbehagytak, esetlegesen el sem kezdtek és a feledés homályába került. 
Olvastam az előző hét folyamán, hogy a blogger szortírozni szeretne bizonyos tartalmakat. Egyenlőre ez még csak egy kisebb döntés volt, de hogyha belegondolunk rájöhetünk, hogy egyszer a blogspot is le fog lassulni, tucatnyi hibája lesz, nehézkesen lehet majd regisztrálni és bármennyire tenni akarnak ez ellen a létrehozók nem tudják megállítani a blogok szaporodást. Ez egy olyan oldal, ahol valamilyen szinten fel vannak készülve erre, de semmiben sem lehetünk teljesen biztosak. Egykor a freemail (hogy példát említsek) és ehhez hasonló dolgok is fel voltak erre készülve, de a rengeteg fiók miatt ott is muszáj szortírozni. Inkább állítsuk meg a rengeteg felesleges blog szaporodását és hagyjunk teret azoknak, amelyek ténylegesen igényesen akarnak elkészülni és nem csak egy ,,ha unatkozom majd odaköpök valamit" blogok lesznek. 
Ezután a kisebb bevezető után szeretnék rátérni a téma tényleges boncolgatására, amely összefoglalva nem más, mint az ,,egy ember, milliárd blog". Természetesen senki se értse ezt szó szerint, mindenki fantáziája baktasson el egy kicsit metaforikus utakra. Bármennyire nem kell ezt az egész dolgot szó szerint érteni, mindenki ismer olyan bloggert, akinek több blogja is van és nem befejezett blogokra gondolok itt, hanem félbehagyott- vagy el sem kezdettekre. Régebben nekem is számos félbehagyott blogom volt, de mára rájöttem, hogy amit már nem tudunk megjavítani, azon egyszer át kell lépni, így nagy levegőt vettem és a gyakran remek nosztalgikus blogokat három kattintással letöröltem. Volt- nincs. Sok blogger számára nehéz ezt megtenni, mert olyan jó érzés a régi blogokat olvasgatni, látni, hogy fejlődtünk. Azonban az élet nem áll meg, új blogok jönnek és nem szabad megragadni. Fel sem fog tűnni egy idő után, hogy neked hiányzik az a blogod, mert egy újat, jobbat hozhatsz létre.
Egy másik téma az, amelynél mindegyik blogod meg szeretnéd tartani, de nem bírod tartani az ígért dátumot egy új fejezethez, cikkhez, rendeléshez. Rengeteg bloggerrel előfordult már, hogy temérdek ötlet lapult a fejünkben és mindet meg akartuk osztani a világgal minél hamarabb, hogy nehogy kimenjen a fejünkből.
Azonban már akkor tudjuk, hogy ezt nem fogjuk bírni és bele fogunk bonyolódni, de mégis megnyugtatjuk magunkat, hogy nem gond, kéthetente lesz rész, az olvasók ki fogják bírni. Ez addig működik, amíg nem sokadik blogodat hozod létre. Gondoljunk bele. Négy blog áll üresen, az egyiken nincs rész már 3 hónapja, mert a többi mellett és a magánélet mellett nem jutott idő leülni és írni. Az olvasók már nem bírnak várni, hiszen  szeretett blogukon nagyon várnák már a folytatást, de se szó, se beszéd eltűnt az élet az oldalról. Lehet bejegyzéseket írni, hogy xy ideig szünet van, ez nem segít. Inkább, ha már beleestél ebbe a hibába akkor mérlegelj...melyik blog számodra a legfontosabb? Sződd bele a többi cselekményszálait és még ötletesebb lesz! A többitől el kell búcsúzni, de egy igazán jó blogod lehet, amelyre időd is van. Hogyha új ötleted van, akkor ne azonnal új blogba fogj bele, hanem építsd bele a mostaniba. Mindent meg lehet oldani, csak akarni kell! 
Ne légy felelőtlen! Jól gondold meg, hogy van e elég időd a blogra, van e elég ötleted és kitartásod, mert be kell vallani, hogy az is gyakori, hogy pár hét után bezár a blog. Ezt főképpen, mint szerkesztő tapasztaltam meg és igencsak kínos helyzeteket tud szülni ez az egész. Inkább legyen egy gyönyörű vörös rózsád, mint száz elhervadt.  
NaomiB. 
Neked mi a véleményed erről? Oszd meg te is bátran komment formájában!

2015. február 24., kedd

Sorsolás

Ígéretemhez híven itt is lenne a sorsolás, azért vártam ennyit, mert reménykedtem, hogy háromnál többen is jelentkeznek rá, de hiába is vártam, nem tették. Egy internetes random szavazót használtam, így a nyertes az lett, akit kidobott a gép. Örülök, hogy az a három ember jelentkezett rá, és ha igény telik rá, hogy legyen még ilyen akkor jelezzetek megjegyzésben, és lehetsz te a következő nyertes!

A generátor a három szám közül a másodikat választotta, így a megjegyzések érkezési sorrendjével sorsoltam. Így, a nyertes második megjegyzést író nem más volt, mint:

Suisu Yuki
Szeretnék neked gratulálni, és ezek mellett kérni téged, hogy írj egy e-mailt a: barbushglambert13@gmail.com címre, hogy a részleteket megbeszélhessük, azaz ha változtatást akarsz a címnek. 
Illetve, ne csüggedjetek, ti ketten, mert remélem a következő alkalommal is számíthatok rátok, beszálltok a játékba. Köszönöm a türelmeteket a sorsolással kapcsolatban, kitartást a héthez, a sulihoz! xx

A fejléc, amit Suisu nyert meg (kérlek ne mentsd le, ne többszörözd, ne jelentsd ki saját munkádként ha nem a nyertes vagy.) 


Elkészült design - Naomi B.

Bonjour!
Újabb elkészült designnal jöttem. Nagyon remélem, hogy mind nektek, mind a rendelőnek tetszeni fog!:)
Most hoztam egy előtte képet, hiszen már olyan rég volt és most pedig nem ment ki a fejemből.
A linken még jelenleg az előtte designt láthatjátok, mivel a rendelő még nem írt vissza. A későbbiekben azonban remélhetőleg az újat tudjátok majd megtekinteni. 
Szeretném jelezni, hogy péntekig nem leszek elérhető, de a hétvégén újra nekiállok a rendeléseket behozni. 
Előtte
Utána
 


2015. február 23., hétfő

Van egy határ

Bonjour!
Jelen pillanatban meglehetősen felhúztam magam egy kedves rendelőn, szóval előre elnézést kérek, hogyha esetleg keményen fogalmazok.
Gondolom le lehetett szűrni már ennyiből is, hogy mire szeretnék kitérni.
A hétvége folyamán nekiálltam behozni a lemaradásaimat és mondhatjuk úgy még bele is jöttem és egész gyorsan lettem készen jó pár munkával. Azonban szombat óta vártam, hogy az egyik rendelőm válaszra méltasson. A mai napon nagy örömmel láttam meg, hogy válaszolt és végre az ő blogjára is átrakhatom az elkészült designt. Azonban ez közel sem így történt. Olyan üzenet fogadott amit nem gondoltam volna. 
Idézem: ,,SAjnálom találtam jobb embert és elvállalta"
Elnézést, de úgy érzem jogos a kiborulásom! Hogy van bőr a képén az ilyen embernek ilyen durván közölni egy egyszerű dolgot? Természetesen maga a tudat, hogy dolgoztam vele és ő egyszer csak visszamondja amikor már elkészült a design, az sem esik jól az embernek, mert helyette csinálhattam volna másét és nem dolgoztam volna hiába. 
Azonban (!) nálam ez a rész verte ki a biztosítékot: találtam jobb embert.
El sem tudjátok képzelni ezzel mennyire a szívembe hatolt. Tisztában vagyok vele, hogy vannak ezerszer jobb szerkesztők, de amennyit én dolgozom, hogy szép legyen, igyekszem fejlődni, majd annyit vágnak hozzám, hogy talált jobbat és az én munkám már nem kell...fájt. 
Most már átgondoltam és őszintén szólva már nem bánt, de akkor szíven ütött. Úgy gondolom, hogy én mindent elkövetek azért, hogy segítsek a rendelőknek. Nem hiába több idő mire elkészül egy rendelés. 
Nem csak oda akarok dobni egy egyszerű rendelést, hanem segíteni akarok, ezért vagyok szerkesztő és nem pedig egy robot! 
Tőlem ne azért rendelj, mert a profik be vannak telve és így ideiglenesen az enyém is jó lesz. Azért rendelj, mert tetszenek a munkáim és szeretnéd, hogy a te blogodat is sokáig az díszítse. Mindig próbálok a lehető legjobban teljesíteni és néha hiányolom a hálát és ezzel nem csak én vagyok így.
Végezetül, tudjátok a mondást, aki a kicsit nem becsüli az a nagyot nem érdemli.
Egyéb véleményeket ezzel kapcsolatban szívesen fogadok komment formájában.

Elkészült rendelés

QUEEN OF THE COLD (a háttér színét a blogger torzította, a link megnyitásával jó lesz)

2015. február 22., vasárnap

Elkészült design

Bonjour!
A mai nap folyamán ti is megtudtátok a hírt. Madison G. Wyla távozik a boggerről. Úgy gondoljuk nagyon nagy űrt fog hagyni maga után, hiszen több ember ismerte el az írását és nem mellesleg a segítő cikkeit is. Nagyon fogsz hiányozni Madison!
Azonban az élet nem állhat meg. Mivel pár aranyos ember meg van arról győződve, hogy mi egy ideje nem csinálunk semmit, csak ülünk a popónkon és várattatjuk az embereket, ezért a mostani elkészült rendelésről hozok képet. 
Remélem elnyeri a tulajdonosának a tetszését, mert nagy örömmel készítettem egy igazán érdekes sztorihoz.

A blogot itt tudjátok majd a későbbiekben megtekinteni: 

2015. február 21., szombat

Búcsú

 Hey Ho! 
         Nos. Szeretném azt írni, hogy rengeteg új információt hoztam, ám ez hazugság lenne. Csupán egy hírrel jelenkeztem, amiről talán már hallottatok, de azért szeretném, ha tőlem tudnátok meg.

Igen, kilépek a bloggerből. 

   Tudom, hogy elrontottam, méghozzá nem is kicsit. Áltattam magam, hogy menni fog, nem adhatom fel, de be kellett látnom, hogy ez nem így van. Mostanság az írás már csak egy gond volt a nyakamban. Félreértés ne essék, imádtam írni, még most is imádok. Viszont nem tudtam túltenni magam az elvárásokon, sem a határidőkön.  És ez egy idő után kikészített. Ültem a buszon, hazafelé tartva egy fárasztó nap után, azon agyalva; mi vár rám, ha hazaérek? Csukott szemmel gondolkodtam. Tudtam, hogy tanulnom kell, különben csalódást okozok a szüleimnek, és az osztályfőnökömnek. Hiszen Ők bíznak bennem, hogy tudom teljesíteni az elvárásokat. Aztán valami a szívembe nyilalt, amitől egyből kipattantak a szemeim. Nekem még írnom is kell! Oké, oké, ez így talán úgy tűnhet, hogy most eltúlzom a dolgokat, de nem. Akkor tényleg azt éreztem, hogy túl sokat vállaltam fel. Hogy a francba is az egésszel! Minek vállaltam én ezt? Hagyjanak békén! Mindez akár úgy is hathat, hogy mentségeket keresek. Tisztázni akarom, hogy mindez egy téves következtetés. Tudatában vagyok annak, hogy ez az egész az én hibám. 


Szeretnék a valós életemre koncentrálni.

    Mint az előzőekből leszűrhettétek: bejárós vagyok. Vagyis minden reggel és délután buszozok. Emiatt például a legjobb barátnőimmel alig tudunk találkozni, illetve az osztálytársaimmal is kicsit húzós a sulin kívüli programok megszervezése. Plusz van bennem annyi, hogy nem fogom magam kihúzni a munka alól csak azért, mert egy menetrendtől függök. Ha az osztályba be akarok illeszkedni, meg kell oldanom ezt. A tanulnivalót pedig még nem is említettem. És hol jut idő a családomra. Magamat pedig a lista legvégére helyeztem. Nem önteltségből, de nem ártana egy kicsit törődni magammal, nem de bár? Például most próbálok áttérni az egészségesebb életmódra... 
    Mindezek mellett nekem nem fér bele, hogy még írjak is. Szeretem csinálni, csak úgy, mint ahogy titeket is szeretlek, és a többi bloggert, bloggerinát is. De nem. Nem tudom összeegyeztetni ezeket. Hisz nekem sem 30 órából áll egy nap. Igen, igen, minden csak akarat kérdése, vágom én. Szóval beismerem: egy ideje már nincs meg ehhez a kellő kitartásom. Sokkal inkább szeretném az energiáimat másra összpontosítani.Remélem megértitek. 

Bocsánatot kérek.

   Sajnálom. Tudom, hogy cserben hagytalak Tieteket, drága olvasókat, illetve az írótársaimat is. Mélységesen sajnálom ezt. Mindeddig próbáltam a lehető legjobbat kihozni magamból... Miattatok. 
   Ám most itt az ideje, hogy egy kicsit magamra gondoljak és ne csak másokra. Szóval igen, lehet engem elküldeni a pokolba, de akkor sem fogom megváltoztatni ezt a döntésemet. 15 évesen még megteheti az ember, hogy egy kicsit önzősködik, nem?  Én csak a jövőmre szeretnék koncentrálni. De ami a legfontosabb: a saját boldogságomra. (Mondom ezt minden gonosz el-foglalom-a-világot benyomás nélkül.)
    Ugyanakkor, szeretném megköszönni mindenkinek, aki támogatott a "karrierem" során. Ti vagytok a legjobbak! ♥ 

Mi lesz most?!

    Nos. Facebookon továbbá is elérhető leszek, ám a nevem törlődni fog, olyan értelemben, hogy nem Madisonként leszek megtalálható. Ha bármi kérdésetek van, vagy beszélgetni szeretnétek, nyugodtan írjatok! :) Állok rendelkezésetekre. https://www.facebook.com/rebeka.benes

Talán a nyáron, még visszatérek. 
De addig is, boldog blogolást szeretnék kívánni mindenkinek! :)

xx, Rebi

2015. február 19., csütörtök

Update

Hey!
Behozva lemaradásaimat neki kezdtem a rendeléseknek, szóval ha minden igaz, vasárnapra megvagyok mindennel, ha nem akkor átcsúszik jövőhétvégére, mert jövőhét elején szóbelizni fogok, szóval arra kell tanulnom, utána pedig iskolai programok lesznek.
Nem régen fejeztem be egy random fejlécet, és szeretném köztetek kisorsolni. Ámbár az előző nyereményjátékra szinte csak ketten jelentkeztek, még is egy új próbát teszek. Ahhoz, hogy megnyerd írd megjegyzésbe, hogy: " EWD ", de csak egyszer, mert úgy számít. A sorsolás holnap este lesz.
A régi fajtás nyereményjáték lesz, azaz itt van két kép, amivel betekinthetsz a fejlécbe. Ha elnyerte tetszésed, tudod mi a dolgod! Mivel .psd formátumba mentettem az egészet, így a címet (ami jelenleg rajta van) és a karaktert letudom cserélni, de szerintem a karakter így jó, ahogy rajta van. Sok sikert!



2015. február 16., hétfő

#AskBarry

Nos, gondoltam akad pár kérdésetek szerkesztéssel blogolással kapcsolatban, így twitteren egy hashtag mellett feltehetitek a kérdéseteket ezzel kapcsolatban. A hashtag adott; #AskBarry
Ha nincs twitteretek, nincs baj, ask.fm-en is szívesen várom a kérdéseteket névvel, vagy anélkül (de egy monogrammal persze) és majd ha lehetséges egy videó segítségével válaszolok nektek youtuben:)
Ahhoz, hogy a kérdésed megtaláljam twitteren, ne csak hashtagolj, hanem jelölj meg benne!:)

Pl.:
Mit használsz szerkesztésekkor?  #AskBarry @real_barbii

TWITTER
ASK.FM

2015. február 10., kedd

Nyeremény

Arra gondoltam, hogy egy kis meglepetéssel szolgálnék nektek. A nyeremény nem más mint egy soron kívüli fejléc, amit saját tetszésed alapján elkészítek.

Mit kell tenned érte?
- Írd meg megjegyzésbe, hogy "szeretném", vagy bármit.
- Csak egyszer írj, mert csak azt vesszük figyelembe. Ha többször is kommentelsz, kiesel a sorsolásból.
- A jelentkezés a fejlécért ma 17:00 óráig tart, utána pedig sorsolok. A kihúzott írjon majd e-mailt a megadottra (majd részletezem), mert én nem fogok utána járni. Ha nem jelentkezik, akkor automatikusan újra sorsolok.
Hajrá!:)

2015. február 8., vasárnap

Üzenet a palackban!

Hey Ho! 
Megérkezdtem a második cikkemmel is. Nem igazán tudom, hogy mit írhatnék róla, azt hiszem, mindent benne van, amit szerettem volna. Csak annyit kérek, hogy nézzétek el az apróbb helyesíársi hibákat, ha esetleg nem mind ment át a szűrőn! Továbbra is számítunk a véleményetekre chat, komment, esetleg email formájában. 

        A cím egy kicsit metaforikus ugyan, de mégsem hagyhattam ki ezt az egyszerű, de nagyszerű képet a bejegyzésem elejéről. Elvégre, most mégsem teljesen a palackokról szeretnék írni, hanem az ezeket megtestesítő könyvekről. Az üzenet pedig nem más, mint a történet lényege. Egy üzenet. Egy tanulság az emberek számára. Vagy csak egy sorsfordító gondolat. Mindegy. A lényeg csak annyi, hogy a könyv mit sem ér ezek nélkül a kódolt kis izék nélkül. 
    Ezek a tudtunk nélkül is ott vannak a regényben. Hisz miért írunk le valamit? Azért, mert szeretünk írni. De miért szeretünk írni? Mert így kitudjuk fejezni az érzéseinket, a véleményünket bizonyos dolgokról. Ezzel pedig bizony hatunk másokra is. Azt akarjuk, hogy megértsenek minket, segítsenek, ha kell, tanácsot adjanak. Igen, pontosan ezért írunk! Talán nem mondjuk ki hangosan, de a tudatalattink érzi ezt.
    Viszont. Van az a bizonyos írói válság. Ó, igen. A hullámvölgy, amin előbb vagy utóbb minden író átesik. De mi is történik ilyenkor? Nem jutunk egyről a kettőre. Hiába szeretnénk írni, nem jönnek a gondolatok, vagy egyszerűen csak nem találjuk a megfelelő szavakat. Úgy érezzük, sehogy sem jó ez az egész. Ismerős, ugye? Azt gondolod: "Nem, ez így hiteltelen." ,"Túl unalmas." ,"Az olvasóknak nem fog tetszeni.". Ha belegondolok, mindez csupán egy rövidített változata valami ilyesminek: "A francba is! Az olvasók nem fogják szeretni, mert nincs benne semmi, amin elgondolkodhatnak. Minek írjam le feleslegesen, ha nem fogok tudni hatni rájuk?". Igen, talán így tudnám lefordítani ezt az egészet.
     Tehát tisztázzuk: ezzel csak arra akartam rávilágítani, hogy ha írunk, üzenünk valakinek; az olvasóknak, a világnak. Ha pedig nincs mit üzennünk, nem tudunk írni. És amikor azt mondják a nagy hullámvölgy közepette, hogy "Kapcsolódj ki!" "Keress ihletet!", talán arra gondolnak: "Találd meg a mondanivalód!".
     Mondani mindezt persze könnyű. Aztán pedig morgolódunk, hogy senki sem tud segíteni. Senki nem ad egyértelmű támpontot. Mert sajnos, a kiutat magunk kell megtalálnunk. Nem adhatnak a szánkba egy témát, amiről mi aztán feszengve írunk. Nem, nem, nem és nem! Ebben az esetben meg kell várnunk, míg a galamb a szánkba repül. És, hogy mivel csalogathatjuk magunkkal? Hát azzal a bizonyos kikapcsolódással, amit mindenki annyira szentül magasztal.
    Nekem például mindig segít, ha zenét hallgatok. Mindig máshogy. Van, amikor csak a dalra támaszkodok, arra, hogy mit váltanak ki belőlem a hangok. Talán az az érzés pont megfog egyezni azzal, amit a karakterem is érez. Talán már meg is szállt az ihlet. Ha pedig nem, hát megyek tovább. Nézem a klippet, ha van. A képek váltakozását. Tán lesz valami, ami megragadja a figyelmem. Egy, amiről süt az az emóció, amire szükségem van. De tegyük fel, hogy ez sem hat. A C-terv szerint áttérek a szövegre. Mivel az angoltudásom pocsék, így hát keresek az adott számhoz egy magyar fordítást. Lehet, hogy a szövegből kitudok bogarászni valamit. Lesz egy sor, ami majd hat rám. Ami talán hathatna a szereplőmre. Hisz miért ne írhatnék a főszereplőm felvilágosodásáról?
     Ám ez csak három mód azok közül, amiket alkalmazhatsz arra, hogy megtaláld a hangod. Vagy jelenesetben a megfelelő billentyűket. Emellett ott van még például az a tömérdeknyi idézet, amely inspirál minket. Miért ne írhatnánk egy értelmet az értelemről? A lehetőségek száma végtelen, plusz egy. Az az egy, amit talán épp te fogsz felfedezni.
     De egy valamit ne felejts el! Ezeknek a tartalmaknak nem kell egyből megváltoztatnia a világot. Ne arra törekedj, hogy egy bejegyzéssel felforgasd egy egész populáció világnézetét. Ne ez legyen a célod az írással, mert akkor egy idő után súlyosan elvérzel. Mert kifog alakulni benned egy megfelelési kényszer, amit nem csak a soraid fognak elszenvedni, de te magad is. A maximalistaság, a megfelelés nem bűn, de nagyon könnyen áteshetsz a ló túloldalára. Ne arról írj, amit mások akarnak. Mesélj inkább a te véleményedről, érzéseidről. Hisz ez az írás lényege. Az önkifejezés. Éppen ezért, ne félj olyanról írni, ami nem agyonrágott csont! Sőt! Merj olyan témákat is feszegetni, amit mások nem. Mond el azt, amit el akarsz mondani. Használd fel a karaktereidet. Miért hoznád létre Őket, ha nem beszélhetnek?
    És azt hiszem, most jutottam el a valódi témához. A karakterek személyiségéhez. A gondolatokhoz. Manapság egyre inkább azt látom, hogy a karakterek elvesznek. Olyanok, mint az élettelen bábok, amiket madzagon rángatnak. Kirakati babák - semmi mást nem látok bennük. Elvesznek a tömegben. Úgy érzem, a "nagyok" kialakítottak egy ideállt. Húsvér embereket hoztak létre. Erős nőket, vicces srácokat, rossz fiúkat, és jó kislányokat, rosszmájú- valójában -érzelmi sebesült -gonoszokat. Itt pedig lassan már el is fogy a szereplőgárdánk. Hát kérdem én, hol maradnak a színes egyéniségek? Annyira szeretném azt látni, ahogy a szereplők felemelkednek. Hogy nem csak élettelen testek mozognak a szemem előtt, hanem hús vér emberek cselekszenek. Gondolatokat, véleményeket, egy életcélt, egy múltat. Apróságokat, amik emberekké teszik.
    A karakterek miért nem adnak át üzenetet? Mikor olvashatok végre egy maximalista vegetáriánusról, aki az állatok védelméért küzd, és nem adja fel az eszményét a szerelemért? Mikor fogom  egy szegény, anorexiás srác gondolatait olvasni, aki a családja összetartásáért küzd? Attól félek, hogy talán sosem. Mert ezek nincsenek benne azokban a szerepkörökben, amik most "menők". Ha belegondolunk, ez elég szomorú.
    Elindíthatnánk az embereket a változás útján, de nem tesszük, mert ez "ciki", vagy éppen azt gondoljuk, hogy nem lenne értelme. Nem hallanák meg a hangunk. Hogy az emberek inkább olvasnak egy reménytelen tinédzser szerelemről, mintsem a Földünk védelméről. Pedig ez nem feltétlen igaz. Csak épp ez az aktuális. Úgy hisszük, ezen mindenki át megy, én is átmegyek rajta, és ezért hitelesebben tudok írni róla. De ez hülyeség. Nem kell mindent megtapasztalni ahhoz, hogy elmondhassuk az álláspontunkat bizonyos dolgokról.
    Persze, mindezzel nem akarok senkit sem megsérteni. Arról ír mindenki, amiről és akiről szeretne. Mindezzel csak arra akartam rávilágítani, hogy ha már tollat ragadunk, akkor ne véssük le még egyszer azokat a gondolatokat, amiket az olvasók már kívülről fújnak. Keltsük fel az érdeklődésüket valami újjal. Valami olyasmivel, amiről ezelőtt még nem, vagy csak keveset hallottak. Nem azt mondom, hogy egy történet során csak mélyen szántó gondolatokat ossz meg a világgal. Csak azt szeretném, ha a karaktereid tette is beszédes lenne, és hatna rám. Elindítana bennem valamit. Hogy kapjak végre egy üzenetet abba a nyomorult palackba!

xx Madison.

2015. február 7., szombat

Textúrák (15db) & saját képek

Bonjour!
Remélem hasznos lesz számotokra ez a bejegyzés. Vigyétek bátran!:) A végén vannak a saját képek.